Itt vagyunk...a legelején. Hmm, mit is írjak? Nem készültem semmi nagyszabásúval, kifejezővel vagy megkapóval. Inkább kezdem azzal, miért is fogtam blogírásba. Régóta meg akartam osztani a gondolataimat (és a furaságom), másokkal, őszintén írni, kötöttségek és szabályok nélkül, tehát úgy gondoltam itt az ideje mindennek. Bár nem szándékozom megosztani minden sötét titkomat a "nagyközönséggel", de a blog amolyan Olivér: exposed stílusban fog íródni. Szeretnék végre nyílt kártyákkal játszani, és megmutatni legalább egy részét annak, milyen is vagyok valójában, ha már ez általában a mindennapokban nem igazán sikerül. Kicsit alter, kicsit kommersz, utálatos nem, de szarkasztikus mindenképpen, követve a hullámvasútszerű egyszer-fent-egyszer-lent pillanataimat, 100 % én. Próbálok persze a normalitás határai között maradni, ami tőlem kevés erőfeszítést azért igényel. (Kezdek kifogyni a szavakból...)

Lehet, sőt biztos, hogy le kéne írnom még valamit, de mint a ZMG "szorgalmas" tanulója, nincs sok energiám, mostanra már teljesen el is fogyott, így már csak nézek ki a fejemből. Mindegy, holnap [biztosan] valami nagyon jóval fogok előrukkolni, révén délután még baromi izgatott és ötlettel teli voltam. Na, oké, azt hiszem most ennyi.

Ja még egy ajándék szám, csak mert imádom, és minden estéhez iszonyat jól illik:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.